Kézilabda
Szőke Szonja
MTK legendárium | 269. rész
Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán élete. „Az első hazai nemzetközi úszóverseny: Vác-Budapest”. 50. rész.
Bécsben, még az úszás megkezdése előtt nagy nemzetközi publikum számára mutatta be legújabb aero-technikai eredményeit Szekrényessy Kálmán.
Az úszás apostola végül négy osztrák ellenféllel mérhette össze erejét, úgymint: a bajnokjelölt Emanuel Bachmayr-el, valamint Carl Kirsch, Rudolf Lotz és Anton Fischer nevű versenyzőkkel.
A kedélyes bécsiek víg katonazene hangjai mellett, két gőzös fedélzetéről kísérték nyomon a vízi küzdelmet, melynek győztese 26 perc 50 másodperces idővel a hazai reménység, Bachmayr lett, míg Szekrényessy a nyomában úszva szerezte meg az „ezüst emlékérmet” Az elkeseredett osztrák-magyar küzdelemről, még egy esztendő múltán is megemlékeztek a bécsi lapok: „Az első ilyen jellegű úszóverseny az előző évben [1881-ben] vált ismertté, amikoris Emanuel Bachmayr bécsi úszó keserves küzdelemben győzte le a magyar bajnokot, Szekrényessy Kálmánt.”
Szekrényessy kuriózumnak számító repüléstechnikai előadásait ezt követően is folytatta, majd július 7-én este érkezett haza budapesti otthonába. A bécsi lapok minden mozdulatát kommentálták, így elutazta is hírértékkel bírt: „Szekrényessy ma este Budapestre indul.”
Másnap, 1881. július 8-án - hogy az olaszországi betegség után némiképp edzésbe hozza magát, egyéni vállalkozásként teljesítette a küszöbön álló Vác-Budapest közötti versenytávot: „Szekrényessy Kálmán már pénteken próbaúszást tartott Vácz és Budapest között, mégpedig teljes sikerrel. Délután 3 óra 50 perczkor indult Váczról s 8 óra 12 perczkor érte el a Margit-hidat, vagyis, e távolságot 4 óra 22 percz alatt úszta meg.”
A bécsi verseny második helyezését Szekrényessy (a hagyományos osztrák-magyar rivalizálás okán is) kudarcként élte meg. Annak érdekében, hogy izomzatát kellően felkészítse – elvetve a sulykot – túlhajszolta magát. A verseny napjára a betegségtől egyébként is legyengült, fáradt, harmincöt esztendős bajnok jelentős hátrányba került a nála (átlagosan) tizenöt esztendővel fiatalabb, pihent mezőnnyel szemben.
Baljós sejtelmei ellenére is a rá jellemző bizakodással tekintett a verseny elé, ami külön irritálta az ellenséges osztrák sajtót, nem kis támadásnak téve ki a magyar bajnok személyét: „Az előző heti bécsi bajnoki küzdelemben a jobb úszó nyerte el a díjat és így osztrák-magyar legfőbb bajnoknak tekinthető a bajnoki cím birtokosa. [Bachmayr] jó leckét adott Szekrényessy úrnak, aki túlságosan magabiztos volt a győzelemben, sőt még azután is, hogy Bécsben megverték, önbizalommal tekintett a pesti győzelem elé. Ez szembetűnően ellentétes Bachmayr Emmanuel szerény viselkedésével.” Írja - nem túl szerényen - az osztrák lap.
A váci úszás előtt Szekrényessy fáradtsága és megtörtsége oly szembetűnő volt, hogy azt erőltetett derűvel sem tudta egészen palástolni, nem így fiatal osztrák ellenfele:
„A versenyúszás érdekességét nagyban fokozta ama körülmény, hogy a néhány nappal előbb Bécsben végbement verseny hősei: Bachmayr és Szekrényessy is
nevezve voltak a versenyre. Nagy volt a kíváncsiság: vajon jobb eséllyel fog e most küzdeni Szekrényessy a bécsi győztessel szemben? Emezt [Bachmayrt] nem láthattuk előbb színről-színre, mint a váczi uszodánál, s megvalljuk igen jó benyomást gyakorolt reánk az a nyugodt magatartás, az arcz frissessége, a mozdulatok könnyedsége, általában a tagok ruganyossága, melyet a test beolajozása előtti pillanatban tapasztalni alkalmunk volt. Semmi nyugtalanság, semmi idegesség nem látszott rajta. Szóval a legjobb formában volt s ez jó esélyt nyújtott neki.
Nem mondhatjuk ugyanezt Szekrényessyről, akin meglátszott a san remoi minapi gyöngélkedésnek a nyoma: az arcz halványsárga s a lázas idegesség.”
Más tudósító így kommentálta Szekrényessy kedvezőtlen állapotát: „Szekrényessy nem nagy kedvvel úszott, mert Olaszországban sokáig beteg volt s testi ereje nagyon megcsökkent, melynek oka nagyrészt a bécsi versenyúszás volt, mely után csak néhány napig gyakorolhatta magát ezen újabbi versenyre.”
Még a rivális osztrák sajtó is elismerte Szekrényessynek e verseny előtti hátrányát, míg Bachmayrnek módjában állt a szabályos felkészülés, a magyar úszó mindezt nem mondhatta el magáról: „Szekrényessy úr nagyon másképp készült. Hat héttel a bajnoki úszás előtt olaszországi kikötőkbe utazott, így június 23-ig nem tudta folytatni a felkészülést.”
Ennek ellenére még az osztrák sporttársadalom is Szekrényessy sikerét valószínűsítette, nem csupán európai úszósikerei, de testi adottsági folytán is: „Már külsőre látszik rajta a tapasztalt úszó. Szekrényessy úr az előző esztendőben roppant megerőltető távot úszott a Balatonon, Siófoktól Balatonfüredig. Ez mindenképpen előny számára Bachmayrel szemben, mint ahogy az is, ahogy a hullámzó Balatonban nagy erőkifejtésre kényszerült és ennek ellenére meglehetősen frissen ért célba. […] Gondot okozhat azonban Szekrényessy felkészülésénél az is, hogy a Duna az olasz tengervízzel szemben 5-7 fokos eltérést mutat.”
Ilyen körülmények között érkezett el a verseny napja, július 10-e vasárnap. A viadal lebonyolítója az úszás hőskorában nagy szerepet játszó Magyar Athletikai Club (MAC) volt. A klub vezetése arra külön hangsúlyt helyezett, hogy minél szélesebb körű részvétel emelje a verseny színvonalát: „Az összes európai sportegyletek meghívattak, akár a vetélykedésben való részvételre, akár vendégül.”
Mindenki nagy érdeklődéssel várta a Szekrényessy ötlete alapján létrejövő első hazai nemzetközi úszóversenyt…
